Rehák Györgyöt a thaiboksz hazai úttörõi között tartják számon, meccsein egykor több ezren tomboltak. Küzdelmei nélkülözték a langyos pilinckázást, fanatizmusára, az „átmegyek a falon is” mentalitására vevõ volt a publikum. A RE-GYM tulajdonosa edzõként sem szereti az állóvizet, ám a „véresebb” thai-vonallal szemben ma már sokkal piacképesebbnek tartja az európai stílust.Pezsgõ thaiboksz élet zajlott a rendszerváltás utáni Magyarországon: az akkori menõket, Tölgyesy Csabát és Rehák Györgyöt minden küzdõsport rajongó ismerte, de Kató Mihály és Kunkli Tivadar is hasonló népszerûségnek örvendett.Az 1992-ben megrendezett Rehák-Kató, „A” kategóriás muaythai összecsapás a mai napig klasszikusnak számít a sportág történetében. A 3:0-s Rehák-gyõzelemmel végzõdõ ötmenetes csatában a felek mindent bevetettek: Kató kívülrõl jeleskedett, míg Rehák belharcban bizonyult jobbnak.

- Ma is tisztán emlékszem Kató Misi mérkõzés utáni pillantására – emlékszik tragikus sorsú sporttársára Rehák György. - Barátokként váltunk el, sajnálom, hogy már nem kerülhetett sor visszavágóra. Kicsit zavar, hogy mostanában kisajátítják az emlékét. Azok az emberek, akik most marketing célokra használják, nem nagyon mozgolódtak, amikor a baleset után haza kellett hozni a holttestét Thaiföldrõl, s a temetésérõl kellett gondoskodni. Rehák György most sem csomagolja selyempapírba véleményét, mentalitása az évek során mit sem változott, úgy tartja, szemtõl szembe, akárcsak egykor a ringben. De nem csak jelleme maradt a régi, a külsõ is „ugyanaz”: 42 évesen sincs rajta egy deka súlyfelesleg, talán csak az arca lett markánsabb kicsit, simán benevezhetne egy thaiboksz-, vagy akár egy K-1Max küzdelemre. Persze, eszében sincs visszatérni, nem gondolkodik újabb karrierépítésen, bár amikor látja a teltházas japán K-1 MAX gálákat, néha eszébe jut, születhetett volna kicsit késõbb is.

Mielõtt azonban továbbmennénk, kanyarodjunk vissza a monokli.com-on néhány hete megjelent, a magyar thaiboksz kulisszái mögött zajló eseményeket bemutató írásunkra, melyben Bata Tamásnak, a Magyar Amatõr Muaythai Országos Sportági Szakszövetséget fõtitkárának álláspontját ismertettük. A szakvezetõ elmondta, végzése van arról, hogy a Fõvárosi Bíróság szövetségüket önálló szakszövetségként ismeri el, s egyedül az általuk rendezett bajnokságok gyõztesei tekinthetõk magyar bajnokoknak, valamint az edzõképzést is csak õk szervezhetik. Bata Tamás szerint az önálló szakszövetség a magyar thaiboksz elemi érdeke, teljes beolvadása a Magyar Kick-box Szakszövetségbe a sportág elsorvadásával járhat. Az ellentábor képviselõje, Rehák György azonban a Magyar Kick-box Szakszövetségen belül képzeli el a jövõt, véleménye nagyban különbözik edzõkollégájáétól.

Bár Bata Tamás állítja, hogy a bíróságnál bejegyzett szövetsége szakszövetségi jogokkal bír, de ez nem igaz – mondja Rehák György. - Azért, mert nevében szakszövetség, még az ahhoz szükséges tartalmi feltételeket nem teljesítette. Nézzék meg a Nemzeti Sportszövetség honlapját, nem fogják megtalálni, mint szakszövetséget. Aki nincs tisztában a magyar sporttörvénnyel, lehetõsége van tanulmányozni azokat. Tamással ellentétben azért döntöttem úgy, hogy nem lépek ki a kick-box szakszövetségbõl, mert olyan kevés az állami támogatás, hogy felesleges egy ilyen kis tömegbázisú sportágnak új platformot nyitni. A Magyar Kick-Boksz Szakszövetség hajlandó a változtatásra a jövõ érdekében, és a Muay Thai szakágnak teljes önállóságot biztosított közgyûlésén történt szavazással. Nagyon jól együtt tudok mûködni minden edzõvel, sokat tudunk egymásnak segíteni szakmailag. Rengeteg versenyzõt vittem ki az utóbbi idõkben a szakszövetség anyagi és erkölcsi támogatással WAKO és IFMA versenyekre az ország több klubjából, eredményeik és edzõi ajánlások alapján. Nem néztem azt, hogy melyik egyesület tagja. Együtt kell dolgoznunk, össze kell fognunk, megadni a versenyzõknek, edzõknek a lehetõséget, akiket eredményesség esetén tudunk dotálni. A szakmai vezetõknek nem szabad egymás ellen harcolniuk, a meglévõ lehetõségeket kell minél jobban kihasználni. Kértem Tamást, üljünk le, beszéljük meg a helyzetet, de õ elzárkózott ettõl. Felelõs szakmai vezetõ nem viselkedhet így.
Rehák György szerint a thaiboksz egy és oszthatatlan, de a szabályrendszerek között vannak apróbb különbségek. Úgy véli, az európai thaiboksz, az õshazából származó „finomított” változat a jelen és a jövõ iránya Európában, mely szervesen kapcsolódik a manapság világszinten is népszerû K-1 szabályrendszerhez is, és több amatõr- és profi világszövetség is ezt követi. (Például: WFCA, WKA, ISKA, WPKA és a legnagyobb európai központú GAIFS tag amatõr szervezet, a WAKO is.)
A média szempontjából a közönségbarát, könyökösöket nélkülözõ küzdelmet kell jelenleg elõnyben részesíteni. (Bár a könyökharc az én kedvenc technikám!) A csökkentett menetszámú, tornarendszerben zajló viadalok televízió képesebbek. Amatõrben fontos a védõfelszerelések használata, minimálisra kell csökkenteni a sérülésveszélyt, mert így több versenyzõt vonz a küzdelem, több fiatal kaphat kedvet a megmérettetéshez, akikbõl komoly profi versenyzõk lehetnek késõbb – véli az egykori, itthon szinte legyõzhetetlen bajnok, aki edzõkollégája, Kovács László kérésére a K-1-menõ Karacs Attila lábtechnikájának csiszolásában is segít.

Rehák György az általa elmondottaknak megfelelõen alakítja ki versenyeztetési stratégiáját is, az ország minden részébõl visz sportolókat különbözõ külföldi viadalokra, kyosoktól a teakwondosokig, megfogalmazása szerint újra építi a kapcsolatrendszert.

- Hosszú idõbe telt, amíg helyre hoztam az „internetes menedzserek” rombolását, akik vágóhídra vitték a sportolókat, s sokszor fizetni is elfelejtettek. Elõfordult, hogy „C” kategóriás meccset ígértek, ám a mérkõzésre már „A” kategóriában került sor. Fel kell építeni a versenyzõket, végig kell járni a lépcsõfokokat, nem szabad õket egybõl az oroszlán elé dobni. A botrányok nem tesznek jót a sportágnak, távol tartják a közönséget és a szponzorokat – fogalmaz a sportember, akinek jó néhány tanítványa még hátulgombolós volt, amikor õ már a Nemzeti Sportcsarnokban osztotta a füleseket. Azóta sem uralkodott hasonló légkör thaibokszmeccseken, ma már inkább sportjellege van a hazai gáláknak.

- Edzõként is ugyanolyan vagyok, mint versenyzõként, úgy érzem, tanítványaim vevõk a fanatizmusomra. Igen, valóban hiányzik a régi hangulat, de azon vagyunk, hogy újjáélesszük. Ehhez viszont jól szervezett gálák kellenek, remélem a srácoknak is lesz alkalmuk átélni ezt az érzést. A mai fiatalok technikailag, taktikailag fejlettebbek, mint mi voltunk, megfelelõ meccsszámmal is rendelkeznek, s ez idõvel erkölcsi és anyagi elismerést is hozhat – mondja Rehák György, akinek nem az érmek színe a fontos, nála az számít, hogy az adott lehetõségekbõl mit lehet kihozni. - Erõs a világ élmezõnye, amatõrben, profiban egyaránt. Boldog lennék, ha nem ötezer világbajnok, s nem ötvenezer magyar bajnok lenne, hanem centralizálódna a helyzet, s az igazán jó harcosok olyan népszerûek lennének, mint egykor mi voltunk. A mai napig kapom a pozitív visszajelzéseket a régi meccseimrõl, a szurkolók elmondják: örömet okoztam nekik. Ennél nincs nagyobb elismerés, ezt kívánom az utódaimnak is!

Balogh Zoltán

Forrás:www.monokli.com