Október 11.-én Orosházán a „Spártaiak Harca” elnevezésû küzdõsport gálán Birics Tamás a Re-Gym 27 éves, 60-kg-os versenyzõje a rendezvény szlogenjéhez méltó csatában hódította el a magyar bajnoki címet Kis Károlytól. A mérkõzésrõl és a jövõ terveirõl kérdeztük az új bajnokot.

Már jó pár éve versenyzel, mégis ez volt Magyarországon az elsõ igazi profi mérkõzésed. Milyen volt végre itthon nyerni?
Természetesen fantasztikus, bár igazán ez se számított tipikusan „hazai” pályának, hiszen Károly békés-megyei harcos, így a közönség jelentõs része neki szurkolt, de már kezdem megszokni. Szerencsére a Re-Gym szurkolótábora elkísért engem és fantasztikus hangulatban szurkoltak nekem, ami ellensúlyozta a hazai közönséget.

Hogy érted azt, hogy kezded megszokni?
Profi mérkõzéseimet többnyire Hollandiában vívom, ahol a 60-kg-os ranglistán jelenleg negyedik vagyok, így tudom milyen az, amikor ellenem drukkolnak, de a meccs közben az ember nem igazán foglalkozik a külvilággal. Csak a küzdelemre koncentrálok. 

Mikor kezdted el érezni, hogy tiéd a meccs? Ha érezted egyáltalán.
Talán a harmadik menettõl kezdtem el átvenni az irányítást. Egyre jobban ültek a távoli rúgásaim és a klincs technikákban is én domináltam. Egyik köríves testrúgásommal meg is fogtam, de Károly rutinos, jó versenyzõ, így ki tudta mozogni a pontozásig.
Nekem úgy tûnt kívülrõl, kondicionálisan nagyon fel voltál készülve. Ez, szerinted mennyire játszott közre a gyõzelemben?
Igen, ezt mások is mondták már, hogy kívülrõl úgy látszott erõnlétileg jobban bírtam. Belülrõl nekem nem tûnt ilyen egyértelmûnek, inkább az edzõi utasítást próbáltam betartani.

Ha már itt tartunk, milyen taktikát beszéltetek meg edzõddel Rehák Györggyel a mérkõzés elõtt?
Fõleg, a már elõbb említett technikákra építettünk. Vagy távolról rúgásokkal operálni, vagy a nagyon közeli klincselõs megoldásokra építeni, mert Károly középtávon életveszélyes. Jó kezû versenyzõ, erõsek az ütései, egy nagy balhorgot be is nyeltem, de szerencsére sikerült átvészelnem ezt az idõszakot és végül megnyerni a mérkõzést.

Mennyi edzéssel készülsz egy-egy ilyen találkozóra?
Régebben napi kettõt tréningeztem, plusz utána edzést tartottam, ami igen fárasztó volt munka mellett. Mivel változott a munkarendem, így napi egyet tudok edzeni, de azt jóval intenzívebben, és jobban is élvezem.

Nem lehet könnyû munka mellett ilyen szinten sportolni.
Nem könnyû, de megfelelõ elszántsággal képes lehet rá az ember. Ez természetesen sok lemondással jár, de ha vannak sikerélmények, akkor megéri csinálni. Ma Magyarországon még nem lehet kizárólag a meccsekbõl megélni, muszáj mellette valamit dolgozni.

Ha jól értem, mostanában nem nagyon unatkozol, edzések, versenyek egymás után. Az ISKA profi cím után „mellesleg” a WAKO-nál amatõr K-1 szabályrendszerben, szintén magyar bajnok lettél. Ezek után mik a további terveid?
Szerencsére sikerült átmentenem a formámat a következõ hétre, így szerencsére Pécsen is nyerni tudtam. Ami a jövõt illteti számos tervem van. Most gõzerõvel készülök a november 25.-i WAKO Európa-bajnokságra, amit Portugáliában rendeznek. Nagyon erõs a nemzetközi mezõny, biztos lesznek rázós meccsek.

Magyarországon a jelenlegi mezõnyt nézve, ki az, akivel mindenképpen meg szeretnél küzdeni?
Több is van ilyen. Szerencsére vannak képzett versenyzõk a hazai mezõnyben is. Ha a 60-kot nézzük, akkor Kis Gábort említeném, õt nagyon felkészült, kiváló harcosnak tartom, vele szívesen megküzdenék. Volt szó arról, hogy novemberben esetleg összejön ez a meccs, de az EB miatt valószínûleg tolódni fog. Ha a 63.5-kg-ot nézzük, akkor Erdõs Attila nevét említeném, ö tartom a súlycsoport legjobbjának. Velük küzdeni, mindenképpen nagy kihívás lenne.

Ezek után adódik a kérdés, mik a terveid a jövõre nézve a nemzetközi elitben?
Természetesen minél több meccs, akivel csak lehet. Ha esetleg beindulna a K-1 60 kg-os mezõnye, akkor szeretnék Japánban profi mérkõzéseket vívni. A jelenlegi nagy álmom megküzdeni a több szervezet világbajnoki övét is birtokló Liam Harrison-nal. Erre, egyébként idén nyáron Leeds-ben lett volna lehetõségem, de sajnos egy sérülés közbeszólt és elmaradt a találkozó.

Valószínûleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ringbe léphess egy világbajnok ellen.
Hát, ezt én is remélem, de addig még sok munka vár rám. Mindenképpen szeretnék érmet hozni az Európa-bajnokságról, valamint még elõrébb kerülni a holland bajnokság rangsorában. Van idõm, nem szeretnék kapkodni. Igazán nagy sikereket csak fokozatosan felépített munkával lehet elérni.

Nem mintha aggódnod kéne, de meddig szeretnél még ilyen szinten a versenyzéssel foglalkozni?
Tömören fogalmazva, amíg tudok, versenyzek. Ha az egészségi állapotom és a felkészültségi szintem engedi még egy jó pár évet szeretnék a ringben eltölteni. Remélem ez még jó sokáig fog tartani!
Mi is ezt reméljük…


Kovács Tamás